" Voltam New Yorkban, reptéren Londonban, Berlinben lassú volt a fény, imbolygott Amsterdam, és esett Marrákes, Parisból sms, szikrázott Velence, Varsóban a fűszeres lány..."
Nagyon szeretem ezt a Quimby számot. Először akkor hallotam, mikor Spanyolországba mentem egy gimis táborba busszal és egyszercsak a szerpentin tetején elénktárult a végtelen tenger. Leírhatatlan volt az a látvány, és egy életre megszerettem ezt a számukat. Azóta ezt tartom én az "utazós zenémnek" és szeretném végigjárni az összes, fentebb említett helyet.
Így hát következő uticélunk nem más volt, mint Velence, ráadásul az egész karneváli forgatagával együtt. Kicsit félve indultam neki az útnak, mert sok rosszat hallottam a karneválról... hideg van, sokan vannak, esik az eső, nem látsz semmit és még hasonló negatív gondolatokkal bombáztak... de ki kell jelentenem, hogy nem volt igazuk! Még sosem voltam Velencébet és teljesen elkápráztatott az a látvány, ami fogadott. Nagyon szép volt és hozzá jó időnk volt. Igaz hogy sokan voltak, sőt, nagyon sokan... de mást nem is várhatunk, hiszen hatalmas turisztikai esemény! Annak ellenére, hogy nagyon sokan voltak rengeteg álarcos és maskarás emberrel találkoztunk.
Teljesen elvarázsolt az egész város. A kis utcákkal, sok híddal, gondolákkal, a csatornákkal, az emberek kedvességével és természetesen a gyönyörű idővel, amit kaptunk tőle erre a hétvégére. De ami ezek mellett a legjobb volt a hétvégében, hogy szerelmemmel voltunk kettesben. "Nyaraltunk" kicsit, világot láttunk, és legfőképpen hangolódtunk egymásra. Nélküle nem lett volna ilyen szép emlék. Igyekeztem neki mindent megadni, és úgy alakítani, hogy megfeleljek neki is, még ha tudom is, hogy igyekezhettem volna jobban... Mindenesetre mindkettőnknek maradandó élményként maradt meg, és bízom benne hogy neki is pozitív élményként.
Szeretnék még sok helyet bejárni vele. Hátizsákkal, bőrönddel. Vonaton ülve, busszal, autóval. Vizen vagy a levegőben. Mindegy. Csak azt szeretném, ha együtt szereznénk még nagyon sok, jó emléket.
