Az évem utolsó hete nem éppen volt az én életemben hagyományosnak mondható. Ez egyáltalán nem volt rossz érzés, sőt... szeretem a változatosságot, de ez az időszak teljesen új volt. Új és eseménydús...
Az életemben mindig is szerettem a biztos, megszokott dolgokat, de emellett kerestem is a járatlan utat. Idén megtaláltam az én járatlan utamat! Azt az érzést, amit belülről most érzek, még sosem éreztem... többször is voltam már párkapcsolatban, de egyiksem volt ahhoz fogható, amit most érzek.... azt hiszem ez a Szerelem! És ez a járatlan út adja most meg egyben a megszokottságot, a "hagyományt". Fontossá vált, hogy vegyítsem a régi életemet és énemet Ő vele... Igyekszem mindent megtenni, hogy ezzel eggyé tegyem a járt és járatlan utat. Ezt még senkinél nem éreztem ennyire fontosnak. Talán azért, mert úgy érzem megtaláltam a másik felemet, azt aki megadja mindazt, ami benem nincs meg és mindazt, amire szükségem van... Régebben furcsálltam, hogy ennyire hagyomány tisztelő vagyok és, hogy a mai fiatalsággal ellentétben nekem mennyire számítanak azok a dolgok, amik a szüleinknek magától érthetődőek voltak, azonban mára szerepük elvesztette az igazi jelentését. Számomra mindig is nagyon fontos volt az életek összekötését szimbolizáló esküvő... Azt érzem, megtaláltam azt az embert, akivel eltudom képzelni, hogy életünket összekössük és életútjainkat összefonjuk hosszútávon, akár több 20 éven keresztül is... Talán furcsán hangzik, hogy ilyen rövid idő után ilyen hosszútávú és mély következtetéseket vonok le, de a legmerészebb álmaink és vágyaink betöltése adja a boldogság igazi útját!
