A hétvégén végre volt egy kis szabadság... Imádom azt az érzést, amikor készülődünk egy utazásra legyen az akármilyen kicsi is. Az uticél ezúttal nem volt olyan messze, mint legutóbbi 3 hónapos "kényszerszabadságom" a földközi tenger partján, sőt ezúttal kicsit hidegebb helyre is indultunk, a hideg, szeles Bécsbe.
Igen, sokan gondolhatjátok hogy közhely, és tömegturizmus, de nekem ez most kellett. A barátokkal gondoltunk egyet, és megszerveztük ezt a csodálatos szombati kiruccanást. Most először fordult elő, hogy nem busszal mentem. Ezúttal autóval vágtunk neki ennek az 520 km-nek és én voltam a sofőr! Az utunkat nem a kulturális turizmus, sokkal inkább a gasztro turizmus jellemezte.
Megkóstoltuk a vásár forgatagában a sógorék glühwein felhozatalát, és a híres puncsokat (Apfelpunsch és természetes a sofőr számára kihagyhatatlan, alkoholmentes Jigendpunsch). A karácsonyi hangulathoz temészetesen hozzátartozott az édességek kóstolása is, így volt szerencsének majszolni a cukrosalma kínálatból, és ettünk csokival bevont epret, málnát és kiwit.... hmmm leírhatatlan :)
Ezt a kihagyhatatlan Kaiserschmarren követte házi szilvalekvárral és porcukorral... a kedvencem!!! Nagyon finoman csinálják, érdemes megkóstolni. Mivel kezdtünk már szétfagyni beültünk, hogy egy még egy kicsit... mi mást, mint Wienerschnitzelt??? :)
Természetesen nem csak erről szólt, az egész napunk, mert nézelődtünk mindenfelé a városban is, de a legfontosabb, hogy nem voltak kötöttségek, végre, és mindenki azt tehette, amihez kedve volt! És ami talán a legfontosabb, hogy egy felejthetetlen napot töltöttem el a szerelmemmel :) rég utaztunk már együtt valahova, de olyan még sosem volt, hogy szülők nélkül tegyük ezt, msot végre itt volt a lehetőség, és éltünk vele...
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis kikapcsolódásra, romantikázásra vágyik. Tényleg megéri, főleg megfűszerezve egy kis karácsonyi hangulattal!
Az elmúlt héten szerelmes lettem... Talán furcsa egy ilyen kijelentést tenni, ráadásul ennyire pontos időbehatárolással. A múlt hetem egy csodálatos hét volt, nem is tudnám szavakkal leírni, mert olyan volt amilyennek lennie kellett.
Egészen pontosan 4 hónapja vagyok itt kint, és a múlthéten...
A mai napon éreztem, hogy azért már nem tegnap jöttem el otthonról... Kicsit szomorkásnak éreztem magam, hogy annyi ideje nem láthattam, nem érezhettem élőben a család közelségét és szeretetét. Persze, annak nagyon örültem hogy kedvesem és nővérem nem egyszer látogattak már meg, és sok szép napot...
A szerelem szárnyai mindörökké
Betakarnak és megvédenek
Alattuk leszünk akkor is
Ha már nem ellenkezünk többé
Válaszaink kimondatlanok
Kéz a kézben megyünk majd
Nem beszélünk, nem sírunk
Csak megosztjuk azt, amink megmaradt.
Habár a címből arra is következtethetnénk, hogy Madách Imre - Ember tragédiájának újraértelmezett elemzését olvasgatjuk... Ez nem így van. Egyszerűen csak annyi történt, hogy meglátogatott életem szerelme és melegséggel töltötte meg a szívem és a lakásom is. Ennél jobb húsvéti ajándékot nem is...
Ülök. Merengek.
Múlt. Jelen. Jövő. Barátság. Emberi kapcsolatok. Fények. Hangok. Hangulatok. Gyerek kacaj. Fa susogás. Napsütés. Vízcsobogás. Zöld. Kék. Szerelem. Ajándék. Utazás. Kaland. Felhő. Ég. Tél. Nyár. Városok. Egyetem. Munka. Vidámság. Mosoly. Csillogás. Kitartás. Gyermek. Anya. Hűség....
Előbb vagy utóbb végre nálunk is beköszönt a tavasz... Ezt nem a 0 °C -ból, vagy a napsütésből érzem, hanem mert egyre jobban szerelmes vagyok! Nem hittem volna, hogy lehetséges ennél jobban annak lenni, de úgy látszik még én sem tudok mindent :)
Nagyon várom már a napsütést, a virágok...
Fura dolog, hogy magunkon mennyire nem vesszük észre, ha felnövünk, vagy legalábbis elindulunk a felnőtté válás rögös útján.
Egyre inkább veszem észre magamon, hogy felnőttesebben, érettebben viselkedem és gondolkodom, mint korábban. Persze nem mindenben, hiszen még most is körbe akarom utazni a...
Ha az ember külföldön él, legyen is bármilyen jó dolga, valami azért mégis csak hiányzik...
Hiányzik a család, a párunk, a barátok, az otthoni ízek, illatok, fények, a hangulat. Ez nem mindig megmagyarázható. Sőt leginkább meg sem határozható, hogy mi az ami épp hiányzik, hiszen boldognak...
Ma elbicikliztem a kedvenc városrészembe, és beültem egy kávézóba. Korábban már egyszer üldögéltem itt, de akkor nem volt ennyire megindító, mint most...
A hely nagyon kicsi, mindössze 4 asztal van elhelyezve, de pont ettől lesz nagyon otthonos, és barátságos. A kávéház egészét bejárja a...
Ha az ember idegen országban él, idegen emberek és szokások között, akkor mindig valahogy fontosabbnak érzi a sajátját, mint előtte. Fontosnak érzi, szeretné megadni a módját a tiszteletnek és ünneplésnek, de foggalma sincsen, hogy ezt hogyan tegye, illetve környezete hogyan fogja...
