Külvárosi hajnal

Az a meglátásom, hogy az emberek álmaik elérésére nagyon sok mindent képesek megtenni. Talán azokért képesek a legtöbb mindent megtenni, és az az idilli állapot lebeg a szemük előtt, amikor már a szenvedés jutalmát élvezik.

Felnőttek több állást vállalnak, hogy családjukat boldoggá tegyék, diákok délelőtti/esti munkákra adják a fejüket, melyek ugyan nem jövedelmeznek jól, de úgy érzik kicsit hozzá is segítik magukat és szüleiket a boldogsághoz. 

A helyszín nem más mint a főváros egyik külsö kerületének felső szeglete, ami felett már a második utcában a Budapest vége tábla látszódik... Az ajtón kilépve azt vesszük észre hogy a köd, valamivel hajnali 5 után, még mindig uralja az egész kerületet. A nap sugarai még szemernyit sem felfedezhetőek az égbolton, csak néhány, fényes csillag tündöklik az égen. Még mindenki az igazak álmát alussza és álmodozik, álmodozik arról, hogy milyen jó lenne egy másik élet, amelyben boldogabb, vagy ennek épp ellenkezőjét feltételezzük az életünkről.

Szemem álmosan, fáradtan próbálom nyitva tartani és bandukolok a buszmegálláhóz, avval az elszántsággal, hogy mostantól minden jobb lesz.

Teljes hittel és elszántsággal foglalom el helyemet, hogy kezdődjön a munka. Az emberekbe vettem hitem azonban hamar elillan... egy - két kellemes csalódás azért előfordult, de nagy többségében azt kellett tapasztalnom, hogy a mai társadalmunk mennyire nem foglalkozik a másikkal, mennyire hagyja figyelmen kívül a többit. Sajnos mindenki csak a sajátproblémájával van elfoglalva, igen néha én is, de most nem én voltam azon az oldalon.  A hit, és elszántság hamar odaveszett és az elérendő cél is elkezdett halványodni, távolodni... Valahogy úgy éreztem sosem jön el a jól megérdemelt munkaidő vége...