Sokat tervezgetek. Mindig is ilyen voltam. És míg épp egy nagyon fontos részét tervezgetem az életemnek, már egy következőn dolgozom fejben. Nem vagyok átlagos tervezgetés szinten. Tudom. De nem is szeretnék másmilyen lenni.
Úgy érzem nem akarok mást, mint vele leélni az életem. Mindkettőnknek vannak tervei és vágyai. De hogy melyikünkét valósítjuk is meg, az mindegy, mert a fő, hogy azt együtt tegyük. Mindegy, hogy birkapásztor vagyok e vagy mosogató, utcaseprő vagy eladó, benzinkutas vagy cégvezető... mindegy hogy szakmámbeli vagyok e vagy sem, mert az a fő, hogy mellette hajthassam álmomra a fejem. Számomra mindegy, hogy mit csinál ő. Felőlem lehet tervező vagy szakács, babysitter vagy pultos. Mindegy. Mert tudom, hogy ő az, aki nekem kell. Tudom hogy csodás feleség és remek anya lesz. És kelljen ezeket a dolgokat itt vagy akár ezer- kétezer km-re is megélnünk, nem számít, mert értékéből semmit sem veszt.
Mindig lesz valahogy. Csak az elején kell meghoznunk egy piszok nehéz döntést. Meg kelll tudnunk határozni, hogy mik a fontosak az életben és hogy hogyan akarunk boldogulni. De a fő,hogy így is, úgy is megálljuk a helyünket a világban.
