A hétvégénk pörgős, ám ennek ellenére meghitt volt. Olyan szerencsében volt részünk, hogy 3,5 napot tölthettnük együtt és szerencsére sokfelé jártunk...
De kezdjük is az elején. Csütörötkön mikor indultunk volna hazafelé, elkezdett esni a hó :) :) gondoltam is magamban hogy mennyire szép... végre egy igazi decemberünk van, mikor kellő hideg és megfelelő mennyiségű hó van, ám arra nem számítottam, hogy ez a közlekedést teljes egészében megbénítja és lehetetlen bárhova is eljutni... Így kicsit zabosan indult a héten az első találkozásunk, amit nagyon sajnálok is... Úgy érzem, hogy mostanában nem tudok annyira kedves lenni, mint amennyire Ő megérdemli, és újra előjött a beszólogatós időszakom... Erről nagyon gyorsan le kell szoknom, mert nem szeretnék senkit sem megbántani! Ennek ellenére azért jó kis este kerekedett belőle :)
Volt szerencsém elmenni egyszerre 7 nagyon jó barátom szalagavatójára, ami igazán jól sikerült. Újra felidézhettem azokat a pillanatokat, amikor a sajátomra készülgettem... ugyan nem volt olyan régen az a 3 év, mégis pont elég volt arra, hogy úgy érezzem "eljárt" felettem az idő... ez az utolsó évfolyam, akit ismerek a volt gimimből. Jó volt velük újra találkozni és jó volt újra látni tanáraimat is.... kicsit újra gimisnek érezte magam, és a volt osztálytársakkal is végre egy ugyanolyan jót szórakoztunk felhőtlenül... Nem jöttek fel a "felnőtt" problémáink, nem panaszkodott senki, csak csillogott a szemünk attól, hogy végre újra együtt lehet a nagy csapat!
A következő nagy rendezvényünk egy Mikulás bul volt, ami már több tízéves hagyománynak mondható a családunkban. Itt is jó volt újra találkozni azokkal, az emberekkel akikkel van hogy egy évben csak egyszer vagy 3-4 évente egyszer találkozunk. Most először vittem magammal valakit, és dobtam be a mélyvízbe, de kijelenthetem, hogy megállta a helyét :) Jó volt látni, hogy ennyire igyekszik, hogy ennyire fontos neki, hogy jóban legyen a számomra fontos emberekkel, és hogy beilleszkedjen. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy még szebbé tegye a közösen töltött időt. Néha úgy érzem meg sem érdemlem, mert nem tudom hogy én is adok e neki ennyit, vagy hogy igyekszem e annyira, mint ő. Nem akarom a kicsinyes dolgaimmal elrontani azt ami most van... A buli után, egy igazán meghitt, romantikus hajnalt töltöttünk együtt, amire már jóideje nem volt lehetőségünk.
A négynapos hétvégének a megkoronázása egy svédnyelvű istentisztelet volt. Furcsán hangozhat, hogy mit keresünk egy svéd misén... De most nem is az a lényeg, hogy mit kerestünk ott, hanem hogy ott voltunk. Igaz, a beszédből egy szót sem értettünk, de valahogy az egész légkör hatására melegség járta át a testem és a lelkem. Csak ültem, és gondolkoztam. Mindenen. Ünnepen, havon, szerelmen, utazáson, családon, gyerekeken, a hétvégén, a múlton, a jövőn... szóval tényleg. Mindenen... Nagyon jó kis ráhangolódás volt az ünnepekre, főleg így bronzvasárnap alkalmával. Ahogy felhangzottak a svéd énekek, valahogy minden más lett! Örültem, hogy van mellettem valaki, akivel osztozhatok ezen az érzésen. Hogy együtt lehettünk részesei egy meghítt, szeretett teljes ünnep ráhangolódásában. És a gondolkozás a templomban, újabb gondolkozási témákat vetett fel bennem... egy újabb szerelmet az utazás, svédország, és emigráció terén.
