Sokunknak ismerős ez a játék gyerekkorunkból. Akkoriban nagyon sokat játszottunk ilyet... Az oviban,otthon,vendégségben és egyéb helyeken. Mindig az elképzelt, jövőképünket játszottuk el, vagy a saját családi mindennapjainkat... egy biztos, akkor meseszerű volt mégis valóságosnak tűnt.
A minap, szerelmemmel vigyáztunk két roppant aranyos gyerekre. Egy négy és egy másfél évesre. Nagyon élveztem az egészet! Játszottunk, felhőtlenül kacagtunk úgy, hogy közben tudatos, felnőtt döntéseket kellett hoznunk és vigyáznunk kellett a két kis csöppségre. Mindig is a jövőn járt az eszem és nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon milyen lenne az én családom, hogyan képzelem el. A délután folyamán rádöbbentem, hogy nekem ilyen család kell! Ilyen barátnő,feleség, majd anya... ugyan a gyerekeinket nem ismerhetem előre, de tetszett az, amit láttam. :)
