Így élünk mi
játszd végig a játékot!
Az elmúlt héten szerelmes lettem... Talán furcsa egy ilyen kijelentést tenni, ráadásul ennyire pontos időbehatárolással. A múlt hetem egy csodálatos hét volt, nem is tudnám szavakkal leírni, mert olyan volt amilyennek lennie kellett.
Egészen pontosan 4 hónapja vagyok itt kint, és a múlthéten végre újra meglátogatott a kedvesem. Együtt, még egyszer, utoljára felfedeztük a város adta lehetőségeket és egy teljes hetet lehettünk együtt :) És akkor egyszer csak szerelmes lettem... Abba,...
A mai napon éreztem, hogy azért már nem tegnap jöttem el otthonról... Kicsit szomorkásnak éreztem magam, hogy annyi ideje nem láthattam, nem érezhettem élőben a család közelségét és szeretetét. Persze, annak nagyon örültem hogy kedvesem és nővérem nem egyszer látogattak már meg, és sok szép napot tölthettünk együtt. De nem szabad megfeledkeznem a szüleimről, akik mindezt lehetővé tették. Szeretném már látni édesanyám kékes-zöld szemét, és érezni, ahogy anyai szeretetével átölel. Szeretném...
A szerelem szárnyai mindörökké
Betakarnak és megvédenek
Alattuk leszünk akkor is
Ha már nem ellenkezünk többé
Válaszaink kimondatlanok
Kéz a kézben megyünk majd
Nem beszélünk, nem sírunk
Csak megosztjuk azt, amink megmaradt.
Habár a címből arra is következtethetnénk, hogy Madách Imre - Ember tragédiájának újraértelmezett elemzését olvasgatjuk... Ez nem így van. Egyszerűen csak annyi történt, hogy meglátogatott életem szerelme és melegséggel töltötte meg a szívem és a lakásom is. Ennél jobb húsvéti ajándékot nem is kaphattam volna, csodálatos hat napot töltöttünk együtt, távol mindenkitől és midnen hagyománytól, de mégis pont ezért nagyon jó volt. Kikapcsolt mindkettőnket, ami már ránk fért. Nem volt hiány a...
Ülök. Merengek.
Múlt. Jelen. Jövő. Barátság. Emberi kapcsolatok. Fények. Hangok. Hangulatok. Gyerek kacaj. Fa susogás. Napsütés. Vízcsobogás. Zöld. Kék. Szerelem. Ajándék. Utazás. Kaland. Felhő. Ég. Tél. Nyár. Városok. Egyetem. Munka. Vidámság. Mosoly. Csillogás. Kitartás. Gyermek. Anya. Hűség. Gyűrű. Szavak. Ajkak. Ölelés. Fénykép. Pillanat. Akarat. Vágy. Enyém. Tied. Mienk. Együtt. Neked. Nekem. Nekünk.
Tudom, nem könnyen érthető, de érthető... S ha érted, értesz engem, s mind azt, ami bennem...
Előbb vagy utóbb végre nálunk is beköszönt a tavasz... Ezt nem a 0 °C -ból, vagy a napsütésből érzem, hanem mert egyre jobban szerelmes vagyok! Nem hittem volna, hogy lehetséges ennél jobban annak lenni, de úgy látszik még én sem tudok mindent :)
Nagyon várom már a napsütést, a virágok megjelenését és a fák zöldülését. Hiányzik már, hogy egy kicsit csak Barfuß sétálgassak. Hiányzik a napfény, a nyári hangulat, a hideg sör a kezemből, a naplemente, a homokos Balaton part, egy szóval a...
Fura dolog, hogy magunkon mennyire nem vesszük észre, ha felnövünk, vagy legalábbis elindulunk a felnőtté válás rögös útján.
Egyre inkább veszem észre magamon, hogy felnőttesebben, érettebben viselkedem és gondolkodom, mint korábban. Persze nem mindenben, hiszen még most is körbe akarom utazni a világot és ezer meg ezer fényképet készíteni a csodás helyekről, és még mindig élném a kicsit bohémebb kicsapongó színpadi életemet... de mindezek mellett elkezdett fontossá és esetenként fontosabbá...
Ha az ember külföldön él, legyen is bármilyen jó dolga, valami azért mégis csak hiányzik...
Hiányzik a család, a párunk, a barátok, az otthoni ízek, illatok, fények, a hangulat. Ez nem mindig megmagyarázható. Sőt leginkább meg sem határozható, hogy mi az ami épp hiányzik, hiszen boldognak kéne lennünk. Boldognak kéne lennünk mert megvalósult egy álmunk. Számomra egy olyan álom vált valóra ezzel a mostani helyzettel, amit nem is mertem gondolni, hogy egyszer sikerülhet. Nagyon sokat...
Ma elbicikliztem a kedvenc városrészembe, és beültem egy kávézóba. Korábban már egyszer üldögéltem itt, de akkor nem volt ennyire megindító, mint most...
A hely nagyon kicsi, mindössze 4 asztal van elhelyezve, de pont ettől lesz nagyon otthonos, és barátságos. A kávéház egészét bejárja a finom kávé és kakó egybefüggő illata, amit megspékel a kézzel készített csokoládék látványa és illata is. Egy szó jut eszembe: meghitt.
Ahogy beléptem a terembe láttam hogy teltház van. Egyetlen egy...
Ha az ember idegen országban él, idegen emberek és szokások között, akkor mindig valahogy fontosabbnak érzi a sajátját, mint előtte. Fontosnak érzi, szeretné megadni a módját a tiszteletnek és ünneplésnek, de foggalma sincsen, hogy ezt hogyan tegye, illetve környezete hogyan fogja fogadni...
Abban a szerencsében lehetett részem idén, hogy a Március 15-i megemlékezést olyan formában tehettem, ahogyan korábban még soha! Nem tudtam, hogyan fog alakulni az este, csak láttam egy kiírást, hogy...
