Fura dolog, hogy magunkon mennyire nem vesszük észre, ha felnövünk, vagy legalábbis elindulunk a felnőtté válás rögös útján.
Egyre inkább veszem észre magamon, hogy felnőttesebben, érettebben viselkedem és gondolkodom, mint korábban. Persze nem mindenben, hiszen még most is körbe akarom utazni a világot és ezer meg ezer fényképet készíteni a csodás helyekről, és még mindig élném a kicsit bohémebb kicsapongó színpadi életemet... de mindezek mellett elkezdett fontossá és esetenként fontosabbá válni a "felnőtt kor" nagy kérdése. Talán koromhoz képest korán, de nem izgat... És egyáltalán nem bánom! nagyon jó néha sodródni ezekkel a gondolatokkal és álmokkal. Ahogy egyre többet jár a fejemben, egyre inkább úgy érzem, hogy most már nem az vagyok, mint aki 3 évvel ezelőtt voltam. Másak lettek a céljaim és ezáltal másabb lettem én is. Nem jobb vagy rosszabb, csak másabb. <3
