A hétvégén végre volt egy kis szabadság... Imádom azt az érzést, amikor készülődünk egy utazásra legyen az akármilyen kicsi is. Az uticél ezúttal nem volt olyan messze, mint legutóbbi 3 hónapos "kényszerszabadságom" a földközi tenger partján, sőt ezúttal kicsit hidegebb helyre is indultunk, a hideg, szeles Bécsbe.
Igen, sokan gondolhatjátok hogy közhely, és tömegturizmus, de nekem ez most kellett. A barátokkal gondoltunk egyet, és megszerveztük ezt a csodálatos szombati kiruccanást. Most először fordult elő, hogy nem busszal mentem. Ezúttal autóval vágtunk neki ennek az 520 km-nek és én voltam a sofőr! Az utunkat nem a kulturális turizmus, sokkal inkább a gasztro turizmus jellemezte.
Megkóstoltuk a vásár forgatagában a sógorék glühwein felhozatalát, és a híres puncsokat (Apfelpunsch és természetes a sofőr számára kihagyhatatlan, alkoholmentes Jigendpunsch). A karácsonyi hangulathoz temészetesen hozzátartozott az édességek kóstolása is, így volt szerencsének majszolni a cukrosalma kínálatból, és ettünk csokival bevont epret, málnát és kiwit.... hmmm leírhatatlan :)
Ezt a kihagyhatatlan Kaiserschmarren követte házi szilvalekvárral és porcukorral... a kedvencem!!! Nagyon finoman csinálják, érdemes megkóstolni. Mivel kezdtünk már szétfagyni beültünk, hogy egy még egy kicsit... mi mást, mint Wienerschnitzelt??? :)
Természetesen nem csak erről szólt, az egész napunk, mert nézelődtünk mindenfelé a városban is, de a legfontosabb, hogy nem voltak kötöttségek, végre, és mindenki azt tehette, amihez kedve volt! És ami talán a legfontosabb, hogy egy felejthetetlen napot töltöttem el a szerelmemmel :) rég utaztunk már együtt valahova, de olyan még sosem volt, hogy szülők nélkül tegyük ezt, msot végre itt volt a lehetőség, és éltünk vele...
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis kikapcsolódásra, romantikázásra vágyik. Tényleg megéri, főleg megfűszerezve egy kis karácsonyi hangulattal!
Tudom, régóta nem jelentkeztem, de mostanság nagyon sok minden történt velem. Néha még én magam sem fogom fel...
Az elmúlt hetekben országot, életvitelt, és személeletet váltottam. De ne rohanjunk ennyire előre, csak szépen lassan, mindent a maga idejében. Még mielőtt a hideg északra csöppentem...
Most, hogy kezdenek sokasodni fejemben és lelkemben a dolgok, kezdek kicsit elveszni a két világ között... Aközött ami a valóság és ami mindeközben bennem lejátszódik.
Nehéz megfogalmazni ezt az állapotot. Van benn egy bizonyos szintű vágyakozás és egy bizonyos szintű taszítás/ félelem is....
" Voltam New Yorkban, reptéren Londonban, Berlinben lassú volt a fény, imbolygott Amsterdam, és esett Marrákes, Parisból sms, szikrázott Velence, Varsóban a fűszeres lány..."
Nagyon szeretem ezt a Quimby számot. Először akkor hallotam, mikor Spanyolországba mentem egy gimis táborba...
Sokat tervezgetek. Mindig is ilyen voltam. És míg épp egy nagyon fontos részét tervezgetem az életemnek, már egy következőn dolgozom fejben. Nem vagyok átlagos tervezgetés szinten. Tudom. De nem is szeretnék másmilyen lenni.
Úgy érzem nem akarok mást, mint vele leélni az életem....
Sokan mondják azt, hogy ne álmodozzunk annyit, inkább éljünk a valóságban, mert álmokból nem lehet várat építeni. Szerintem ez nem igaz... Csak olyat kell álmodni, amely áthúzható a valóságba.
Ha nem álmodnánk, nem lennének vágyaink, amelyekért küzdünk, amiket el akarunk élni. Márpedig ilyen...
Az életünkben nagy szerepe van az emlékeknek. Emlékezni mindig jó dolog, persze ha sok, szép emlékünk van. Misem jobb, mint egy-egy téli napon vissza gondolni a nyár rejtett kincseire, a nevetéssel, élménnyel teli pillanatokra. Azonban ahhoz, hogy ezek a jó emlékek újra s újra előjöjjenek,...
Rájöttem, hogy nem az élet bonyolult és nem mások teszik azzá (olykor), hanem mi saját magunknak. Túl sokat idegeskedünk és stresszelünk, nem csak olyanon, ami tőlünk függ, hanem olyanokon is, amik tőlünk teljesen függetlenek... bekövetkeznek akkor is, ha mi teszünk érte/ellene vagy pont, hogy nem....
Az embernek mindig van egy elképzelése, hogy milyen lesz a jövője, legyen az akár csak az elkövetkezendő hét, hónap vagy akár az egész élete. Az időtartama mindegy, de biztos, hogy van egy elképzelt jövője és mindent megtesz, hogy egyszer elérhesse a vágyott képsorokat.
Legtöbbször én is...
Az évem utolsó hete nem éppen volt az én életemben hagyományosnak mondható. Ez egyáltalán nem volt rossz érzés, sőt... szeretem a változatosságot, de ez az időszak teljesen új volt. Új és eseménydús...
Az életemben mindig is szerettem a biztos, megszokott dolgokat, de emellett kerestem is a...
Sokunknak ismerős ez a játék gyerekkorunkból. Akkoriban nagyon sokat játszottunk ilyet... Az oviban,otthon,vendégségben és egyéb helyeken. Mindig az elképzelt, jövőképünket játszottuk el, vagy a saját családi mindennapjainkat... egy biztos, akkor meseszerű volt mégis valóságosnak tűnt.
A...
