Habár a címből arra is következtethetnénk, hogy Madách Imre - Ember tragédiájának újraértelmezett elemzését olvasgatjuk... Ez nem így van. Egyszerűen csak annyi történt, hogy meglátogatott életem szerelme és melegséggel töltötte meg a szívem és a lakásom is. Ennél jobb húsvéti ajándékot nem is kaphattam volna, csodálatos hat napot töltöttünk együtt, távol mindenkitől és midnen hagyománytól, de mégis pont ezért nagyon jó volt. Kikapcsolt mindkettőnket, ami már ránk fért. Nem volt hiány a pihenésből, a kényeztetésből, a finomabbnál finomabb ételekből és természetesen azért a turistáskodásból sem.
Habár a város nem szép, csak érdekes, azért megér egy két nagyobb sétát, van hol kattogtatni a fényképezőt. Magamhoz képest sokkal kevesebbet használtam a fényképezőt, ennek nem csak az az oka, hogy én nap mint nap elbiciklizem ezek mellett a dolgok mellett, hanem talán az, hogy a valóságban akartam megélni vele ezt a hat napot, és nem a lencsevégen keresztül. Nem készültek művészi fotók, sem viccesek, vagy épp olyanok amik azt suggalják, hogy mindenkinél jobbak vagyunk és mindenkinél jobban éreztük magunakt. Nem. Ilyen képek nem készültek, mert tudjuk mi ezt belülről is, és sokkal többet ért számomra akkor az a pillanat kézen fogva, boldogságban, mint utána fényképen visszanézve. A kép úgy is örökre bennem él, és bármikor megnézhetem. Alig várom a pünkösdöd, amikor hasonlóan szép ajándékot kapok majd, de remélem, hogy akkor már télikabát nélkül sétálgathatunk.
